Munkára nevelés lényege

Munkára nevelés lényege

A munka nemesít, hallottuk gyermekkorunkban számtalanszor. Szüleink bevontak a napi teendőkbe, mindenkinek meg volt a feladata a tanulás után. Volt, aki a baromfiudvart seperte fel vesszőseprővel, volt, akinek ki kellett kapálni a gyomokat a hátsóudvaron. Fát kellett aprítani a begyújtáshoz, meg kellett etetni az állatokat, be kellett vásárolni és anyánknak segíteni, takarítani, vagy főzni. Ezek a házimunkák mind arra voltak jók, hogy megállja az életben a helyét az ember. Ha behívnak ma egy állásinterjúra a Budaörs állás beütése után, és megkérdezem, hogy mit csinált gyermekkorában? A válasz: semmit. Kicsit pontosítva a kérdést, a válasz: nem kellett segíteni otthon semmit, mert a szülők elvégezték. Ez a fiatal hogyan illeszkedik be egy munkahelyi közösségbe? Nem kell ahhoz vidéken lakni, hogy a munka része legyen az életének gyermekkorban. A panelban is be kell ágyazni reggelente, ki kell takarítani és vacsorát kell főzni. A gyermek, játék után nem pakolja el a kedvenc maciját és egyéb játékait? Ha mindezt a szülő végzi el helyette, az nem segíti a felnőttkori életét!