Bár a pletykázás társadalmi szinten elítélt jelenség, mégis a többség él vele. Ha őszintén bevallja az ember: néha kifejezetten jól esik. Szabad úgy nézni, hogy egyfajta közösséget teremt, segíti a kapcsolódást, ugyanakkor növeli a tájékozottságot a világ dolgaival kapcsolatosan.
Azt szintén vétek lenne letagadni, hogy ha tiszteletre vágyom, akkor azt először oda kell adnom! Szerintem fontos emberi érték a nagyrabecsülés, és kár lenne nélküle élni.
A pletyka – az olvasatomban – olyan súlytalan szóbeszédet takar, aminek sokszor pont az ellentéte az igaz. Gondolni kell erre is!
Pontokba szedtem össze a kötetlen beszélgetések jótékony hatásait. Úgy közelítettem a témához, hogy miért jó nekem az, ha a barátaim előtt az érzéseimet és a gondolataimat szabadon áramoltatom?
- Szükséged van a panaszkodásra!
Régebben erről nem így gondolkodtam, de mára ez bennem megváltozott. A mindennapokban azt látom, hogy fontos a panaszkodás. Fontos az, hogy egészséges keretek között végre valakire rázúdíthassam a nyomoromat. Legtöbbször ezután lesz az embernek ereje ahhoz, hogy elfogadja: a történeteivel dolga van, azok róla is szólnak, azaz szembe kell néznie önmagával és a helyzetével.
- Szükséged van a haragod szavakba öntésére!
Hasonlóan a panaszkodáshoz, merni kell végre megmutatnom a haragomat! Egy baráti találkozás sokkalta biztonságosabb közeget biztosít erre, mint az élesben, szemtől szembe történő otthoni vagy munkahelyi konfrontáció. Add ki magadból a dühöt! Sokszor csak így fogsz tudni megnyugodni és a megbocsátást választani.
- Szükséged van a többi nő kibeszélésére!
Kár lenne letagadni, hogy néha egy „kis” információ kifejezetten jól jön. Vannak olyan hölgyek, akikkel cseverészni nem lehet, mások pedig „Danubius” rádióként azonnal árasztják magukból az infókat – kérés nélkül. Bár a pletyka csak a felszínt érinti és tulajdonképpen lényegtelen, de azért jó érzés picit „fentebb levőnek” lenni – még ha tudjuk, hogy ez nem igaz. Miért is? Hitem szerint mindenki hordoz terheket és nekem csak a magam életéhez lehet közöm. Persze nem lehet mindig tökéletesnek lenni, sőt hébe-hóba „felszabadító” hibázni!
- Szükséged van a megbánásra!
Alkalomadtán egy jól irányzott baráti beszélgetés segít ahhoz hozzá, hogy az ember belássa: tévedett. Az elfogadó légkörben ugyanis pár mozaikdarabka a helyére tud mozdulni. Megért valamit az illető az adott történetéből és elfogadja, hogy hibázott.
- Szükséged van a sörre!
Persze, ha rosés vagy, akkor arra! Egyszer egy harmincas hölgy azt mondta nekem, hogy szerinte egy hónapban egyszer minden nőnek be kell rúgnia. Ritkán, amikor a pszichológusi munkámban ezt ötletként felvetem, akkor mindig elnevetjük magunkat. Bár túlzónak tartom a havi egy „adagot”, de azért van benne némi igazság!
A Mit szólnál havonta egy anyanaphoz? című blogbejegyzésemet nemcsak ajánlom itt Neked, hanem várlak az #anyakiszabadul csoportba!
- Szükséged van a kritikára!
De mennyire! Arra, hogy valaki szeretettel a szemedbe mondja mind a jót, mind a hibáidat! Az igazi barát kivár, nem kapkod, de alkalomadtán kérés nélkül is konfrontál.
- Szükséged van a meghallgatásra!
Gyakorlattá lehet tenni, hogy a barátok egymást meghallgassák – „kommentelés” nélkül. Vannak olyan személyek – nők és férfiak egyaránt -, akik olyan családból jöttek, ahol ilyen mintával nem találkoztak. Ennek ellenére a meghallgatás elsajátítható, ahogyan az szintén, hogy bizonyos kritikát el tudjunk viselni.
- Szükséged van az összeesküvések gyártására!
Az agyalás sem feltétlenül mindig negatív, bár van, amikor hasznosabb futni, meditálni, takarítani vagy éppen tortát sütni. A hosszú eszmefuttatások után – kis szerencsével – csak el lehet oda jutni, hogy ami van, az megtörtént és úgy kell elfogadni, ahogyan van. Fontosnak tartom, hogy a baráti kör inspiráljon, előremutasson és támogasson, ne pedig lehúzzon! Negativitás úgyis van elég a világban!
- Szükséged van a nevetésre!
Ha egy hölgy szívből tud nevetni, akkor már jó úton halad. Talán ez a legegyszerűbb egészségmegőrző „módszer”!
+1. Szükséged van titkokra!
Ezt megint kár lenne letagadni – mély bizalmat értek alatta, nem pedig falakat. És arra is, hogy a kincseket megtartsd és hordozd. Ez értékessé tesz!
Az oldott hangulat, a mosoly, a kötetlen együttlét, a felszínes vagy éppen mélybe szántó baráti beszélgetések „kisimítják” az ember idegrendszerét. Persze nem lehet ez mindenre gyógyszer, de mégis az egészséges felnőtt mentálhigiéne kihagyhatatlan része.
Élj vele!
Dr. Domján Mihály
https://www.instagram.com/dr.domjan
Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi bejegyzéseket ajánlom:
- Minőségi idő a családban
- Női szerepek és elvárások
- Csak lazán! Nem minden a Te feladatod!
- Mit szólnál havonta egy anyanaphoz?– #anyakiszabadul
- Rokonom, Pavlova– recept